Ami késik nem múlik!
Szerencsémre,puszta szeretetből és enyhén illuminált állapotomból kifolyólag megígértem az egyik magyar leányzónak(úgy 2 héttel ezelőtt volt a leadás),hogy segítek megírni neki egy cikket az egyetemi újságnak.Íme az elkészült álkotás:
Berlin.
Egy város, amely minden korosztálynak mást jelent. Az idősebb generációk még a Fal emlékeit őrzik szívükben és azt a kettészakadt világot, hangulatot, amelyet a mai napig érezni lehet az itteni levegőben. Nyugat és Kelet talán már soha nem lesz egyenlő, hiába az egyesítés és Kennedy „Most már én is egy fánk vagyok” kijelentése, hangozzék közhelyesen, de vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni.
No, de erről mit sem tudhat az én korosztályom, egy percet nem éltünk ebben a korban, hiszen az „Új rendszer” gyermekei vagyunk. A történelemkönyveken, ponyvákon (Fucking Berlin) és filmeken (Berlin felett az ég, Lé meg a Lola, Good Bye, Lenin!,Berlin Calling)kívül,szüleim elmesélései alapján sikerült kialakulnia bennem egy képnek,amely megérkezésem napjától, azóta is folyamatosan változik.
Berlint szokás kétarcúnak nevezni, de ezt most megcáfolnám, ugyanis nem lehet ennyire fekete-fehér módon megítélni. Ennél sokkal több rejtőzik benne.
3,8 millió lakosával elnyerte Németország legnépesebb és legnagyobb területű városa címét…valamint a legrosszabbul öltözött és legszegényebbét is.12 kerületből tevődik össze, melyeknek megvannak a saját jellemzőik. Pl.: Mitte a központ, itt található minden, amit a turisták keresnek. Museuminsel, Humboldt Universität, Unter den Linden, Brandenburger Tor(ami előtt mindig van valamilyen esemény és lehetetlen lefotózni a rendőrség vagy egy vörös szőnyeg nélkülJ),Alexander Platz, ahol a híres TV torony emelkedik fölénk és a Világóra,ami előtt rendszeresen tűntetnek valamiért. Építészetileg is izgalmas: Neoklasszicista épületek mellett előbukkan egy-egy szocreál betontömb, melyet esetleg még egy Bauhaus stílusú szállodával bolondítanak meg,valamelyik oldalról övezve. Szerencse, hogy a kortársak is serényen alakítják a város képét, ráadásul ízlésesen. Ez a káosz a külső kerületekben már kibogózhatóvá válik, stílusában leredukálódik a panelcsodákra és a kertes házakra. Charlottenburg-Wilmersdorf ad otthont egy nagyon szép kastélynak és a legtöbb melegbárnak,Tempelhof-Schöneberg a régi reptérről ismerszik meg,amely ma már csak óriási bulik színhelyéül szolgál. Neukölln a török-arab negyed. Itt bármit sokkal olcsóbban meg lehet kapni, viszont véleményem szerint, ez az a környék, amit a berlini Közterület-fenntartók valószínűleg nem tartanak számon; ha naponta Domestos-szal takarítanák fel az utcákat, sem lenne soha egy tiszta négyzetcentiméternyi felület. Friedrichshain-Kreuzberg jelenleg a legfelkapottabb terület a fiatalok körében, ugyanis a romkocsmák és különböző alternatív klubok,illegálpartik meleg ágya. Itt megosztanám a Kedves Olvasóval azt az információt, mely szerint Berlinben a legtöbb az egy főre jutó szórakozóhelyek száma. Ám érdemes a helyiektől megtudakolni, hogy hol,milyen íratlan szabályba ütközhetünk, mert nem mindig olyan egyszerű a bejutás. Nagyon figyelik a személyiket-néha még a 21 éves kor is kevés- facecontroll és sok esetben dresscode van, sőt! Olykor az sem mindegy, hogy hány ember és milyen felállásban érkezik (egy lány-két fiúval esélytelen), az SS tisztnek kinéző és olyan szigorú, háromajtós szekrény elé, aki nem tetszését egy „Du gefällst mir nicht!”(ford.: Nem tetszel nekem!) kijelentéssel és egy legyintéssel jelzi,ujjával mutatva- állj ki a sorból. A városrész másik jellemzője egy hagyományőrző fesztivál, augusztus első heteiben, amikor a nyugati és keleti fiatalok az Oberbaumbrücke két végén felsorakozva, gúnyolódva, dobálják egymásra a paradicsomot.
Nos, ha már a fesztiváloknál tartunk, nincs olyan dolog, amit ne ünnepelnének meg ezek a németek. Számtalan program várja az idelátogatókat és az itt élőket. Januárban a Berlini Fashionweek, februárban Berlinale, márciusban a MaerzMusik (kortárs és experimentális zenei fesztivál),áprilisban pedig a Biennale műsorfüzetét nézegethetjük és természetesen ezt a sort még folytathatnám.(további infó:www.zittyberlin.de,ahol a 150 színház,3 opera és körülbelül 72 múzeum programjait követhetjük figyelemmel.) Nyáron a Spree partja mentén, homokkal leszórt bárok várnak, a parkokat pedig ellepik a sportolni vágyók és grillezők. Legismertebb a Treptower Park és Tierpark, valamint a Mauerpark, ahol a „gyeparénában” karaoke show is várja az odalátogatókat. Olyannyira zöld Berlin, hogy őzzel, nyulakkal és mókusokkal egyaránt találkozni, a Greenpeace-nek igazán egy szava sem lehet. Szerencsére a járható és rendesen kiépített bicikli utak még komfortosabbá teszik az utazást, valamint környezetbarát megoldást nyújtanak a mindennapokban.
Nem véletlenül mondják Berlinről, hogy a legkevésbé sem hasonlít a tipikus német városokhoz. Kivéve két dologban: A lányok, nők irtó magasak és zárkózottak, természetesek vagy teljesen természetellenesre sminkelik magukat, lezseren, minden nőiességet szigorúan elnyomva öltözködnek,valamint vasárnaponként, amikor megszűnik létezni az élelmiszer ellátás és minden egyéb fontos árucikkhez való hozzájutásunk esélye a gyök kettővel egyenlő. (Megoldásképpen előszeretettel ajánlanám a Currywurst-ot és a dönert, mely sok ember életét mentette már meg:D)Bolt helyett elmehetünk számtalan bolhapiacra, ahol bármit beszerezhetünk és lealkudhatunk. Olyan kincsekre bukkanhatunk, melyekről sokszor az eladója sem tudja mennyire értékes.
Nagyon sok sztereotípiának ellenszegül: a közlekedés nem pontos, a bicikliket lopják, az autók nem állnak meg, ha a gyalogos át szeretne menni bárhol, a dohányzási tilalmat megszegik mindenhol, a város nem tiszta és az emberek arcán nem látni előítéletet, amikor egy férfi egy szál női hálóingben és fehérneműben utazik végig a metrón vagy valakinek nem volt ideje átvennie a tegnapi ruháját és buliból megy dolgozni. Nincs olyan nap, hogy ne vennék észre valami furcsaságot: a 60 év körüli hölgynek orrpiercingje van és szét van tetoválva a karja; a nálam fiatalabb lányok pedig sokszor már két gyermekkel sétálnak és nem aupairként dolgoznak. Ezt természetesen nem feltétlenül tartom követendő példának, erről lehetne vitatkozni, mi a helyes erkölcsileg egy társadalomban, hogyan építsünk fel egy várost, ha olyan helyzetben lehetnénk, milyen döntéseket hoznánk, milyen összképet szeretnénk kialakítani. Az biztos, hogy sokkal elfogadóbbak másokkal szemben, jobban összetartanak és a család mindennél fontosabb. Szabadabbak és boldogabbak, annak ellenére, hogy óriási a munkanélküliség. Nem felejtették el a fiatal éveiket, melyet ugyanúgy töltöttek, mint mi most. Ám, ha nem csal a megérzésem, ez a több éves elzártság eredménye.
