Incidens 1. rész

(azért  választom ketté,mert írás közben rájöttem,hogy lusta és éhes vagyok és ez a történet el fog nyúlni még egy ideig,amennyiben élvezhetően szeretném leírni)

Az elmúlt hét hónapban nem keveredtünk semmilyen összetűzésbe senkivel,pláne nem a helyi lakosokkal.Idegen gyűlöletnek itt nyoma sincs és mint említettem,hírét sem hallottam,hogy bárkit bántalmaztak volna a kollégiumi bagázsból.Sajnos két héttel ezelőtt sikerült mégis egy nem túl baráti utazásban részesülnünk,de előtte egy "lájtosabb" történettel vezetném fel az eseményeket.

Egy kellemetlen helyzetbe keveredtem csupán,semmi veszély nem fenyegetett,mikor barátosnémmal késő este a kollégium folyosóján sétáltunk,az én ajtómat célba véve.(buliból estünk haza)Ő figyelt fel ugyanis arra,hogy a mögöttünk lévő ember,aki ugyanolyan gyors iramban lépdelt,valószínűleg minket követ.Ez végül is egy logikus következtetésnek bizonyult,hiszen (akkor még eltelt)5 hónap alatt egyszer sem futottunk össze vele,valamint a késői 20-as éveit is elhagyhatta már.

A magyar nyelv szépségeit kihasználva,egy gyors eszmecserét futtattunk le,majd felmerült a kérdés:mi tévők legyünk?

Az én szobámba -valamilyen okból kifolyólag- nem szerettem volna beinvitálni,így másodpercek alatt a tűzlépcsőn kötöttünk ki,kicselezve ezzel a pasast.Elég hangosan sikerült megkérdezni lakhelyének hollétét,ami természetesen nem a Victor Jara kollégium volt.Állapotát tekintve a "hazateleportálok" és a "detoxot neki"  között volt,így nem volt annyira aggasztó a helyzet,csak okosan át kellett gondolni,hogy akarjuk-e,hogy "véletlenül" leessen a lépcsőn és ott maradjon a  -15fokban,amiért minden bizonnyal minket fognak elővenni.

Maradtunk a fenyegetőzésnél.Zseniális színészi képességeinkkel sikerült elhitetni az illetővel az 'álhívást" a rendőrség felé és onnantól kezdve már nem feleselt vissza,leindult lefelé.

Gyorsan berohantunk a  házba,szerencsénkre a második emeleti ajtót mindig kitámasztjuk egy söröskupakkal,így Kaiser's-ből visszajövet nem kell a bennfenteseknek megkerülniük a házat...no meg a titkos randevúzóknak sem...

Szerencsére volt annyi eszünk még,hogy a támasztékot kivegyük,ugyanis vissza akart jönni.Elég psycho-thrilleresre sikeredett a dörömbölése és arra a mi reakciónk.bevetődtünk a szobámba,majd magunkra zártam kétszer az ajtót és csendben hallgatóztunk,figyeltünk az artikulátlan próbálkozását a kommunikációval és a NOTAUSGANG-gal való küzdelmét(vészkijárat).

Nem volt valami kitartó egyén,mert csak 5 percen keresztül duhajkodott,aztán feladta.