2010. október 22., péntek

A nap fotója

Azt hiszem ezt a jó szokásomat folytatni fogom és mindig feltöltök majd egy-egy izgalmas fotót.Őszintén mondom,nem kell görcsösen keresnem az érdekes mozzanatokat,hiszen a téma az utcán hever.Bármennyire is közhely,nincs olyan pillanat,amikor ne botlanék bele valami furcsaságba.Mellesleg biztos azért is gondolom így,mert valószínűleg külföldiként  jobban figyelek,mint általában.Bár otthon is,minden nap,hihetetlenebbnél-hihetetlenebb emberekkel,helyzetekkel találkoztam,melyről Eszter barátnőm tanúskodhatna leginkább,hiszen lelkes hallgatója volt mindig történeteimnek.(Megérkeztem hozzá és már rákezdtem,mi történt velem a buszúton..)
Lehet,hogy mégis csak jó megfigyelő vagyok,"külföldiül" is?(megjegyzem,ebből nem következik egyenesen az,hogy már álmodtam volna németül és tudnám a nyelvet:D)
Megyek aludni.Nincs már humorom.Nem minthogyha(várom a választ,hogyan írják ezt helyesen)eddig olyan vicces lett volna ez a bejegyzés.3:44.
Nos.A srácok nem előre nyomdában kinyomtatott fecniket nyalnak fel "igényesen" plakátként,hanem a két kis kezükkel-abban egy sprayvel-szépen kifestik az Audi reklámot.A méretarányok láthatóak-szerintem.Nem lehetnek annyira ügyetlenek,ha ilyen közelről eltalálják,hogy mikor hova kell húzni azt az árnyékot és a fénynél hol kell szabadon hagyni a fehér alapot.Respect a retinájuknak és az előrelátásuknak.Valaki látott már ilyet vagy mindenkinek új ez a "technológia"?Válaszokat várom!!

2010. október 21., csütörtök

Lakáskulcs problémák 2.rész és egy kis miegymás

Volt egy olyan sanda női megérzésem,hogy hasznomra válik a spanyol-magyar barátság.Igen,Kedves Olvasóm,valóban megtörtént második alkalommal is a lakáskulcs probléma.Ez esetben legalább volt rajtam kabát,csizma,valamint tudatában voltam az S.O.S szoba- és telefonszámnak.Következő alkalomra már elsajátítom a technikát is.(úgysem fogom megúszni)Mellesleg szerencse,hogy alig nevettek ki a fiúk:)
A srácok most is egy kést hoztak magukkal és egy tachos műanyagdoboz darabját.Három percig tartott a művelet:szigetelőszalag lehúz,műanyag lapocska betol és katt.Négy puszi(2/fő) és egy mosoly.Lassan jövök nekik egy rekesz sörrel.
Gondolom mindenkiben felmerült a kérdés:miért nem másoltatok kulcsot?Nos,a válasz:egy kollégiumban ez nem olyan egyszerű.Sok-sok papírmunka és pénz.Ez egy speciális darab,ugyanis minden kaput nyit mindegyik kulcs,ugyanakkor a saját ajtódat csak a Tiéddel tudod,más abszolút nem fér hozzá.
Pedig már kitaláltuk a lyányokkal,hogy a másolt példányokat egymásnál hagyjuk és akkor nem lesz több problémánk.(amennyiben nem egyszerre zárjuk ki magunkat).Ötből hárman már túlestünk ezen a mizérián.Kíváncsian várom,mikor esik ebbe a hibába a fennmaradt kettő páciens és akkor már 100%-os lesz a magyar  részvétel.
Erről jut eszembe:szombaton magyar bulit tartunk a berlini Szimplában.Mókás lesz majd egy kis hazait inni,hiszen a pestit elég sűrűn látogatom.Mondhatni kamaszkorom elég nagy részét töltöttem ott és még fogom is,mindenkivel ott találkoztam,aki számított.Egy idő után annyit hallott róla Édesapám,hogy őt is elvittem:)
Itt,öten lányok meglehetősen vágyunk már valami magyar férfiállat társaságára.Kifejezetten csak haver szinten,hiszen több szempontból is vérzik a "szedjünk össze egy pasast" téma.Szomszédasszonynak barátosa van,Anikónak meg valami finnje,Dina,Fanni és én egyedül élvezzük az erasmust.No meg,ahogy itt szokás mondani:It's ERASMUS.
  Az idő gusztustalanná vált.Eső,szél,minden,ami kell.Északon vagyunk,ez érződik.És ennél csak rosszabb lesz,ahogy a helyiek mondják.
  Tegnap dolgoztam este hattól fél tizenegyig.Valami Szabad Keresztényeknek volt gyűlése.Kissé szekta szaga van a dolognak.Elég amerikai.Angolul tartják az előadást és olyan csapatépítő hangulat van.Mondd valamit a főmufti,amit ismételgetnek egyszerre,enyhén álszent fejjel.Viszont megértettem miért van olyan sok fiatal lány a csoportban.Aki tartja az összejövetelt,egy kifejezetten jól szituált,harmincas pasas.
Mindezek ellenére nagyon-nagyon kedvesek és segítőkészek velem,mindenki felkarol,hogy ne legyek elveszve ebben a városban.Rengeteg tippet kaptam tőlük,mit-merre-hogyan érdemes.
  Most viszont megyek,ma filmet nézek.Aki jön hozzám,örülnék,ha pótolná az eklézsiát,mert igencsak fogyóban vannak a nem látott filmek száma és remek "kikapcsolódás",amikor a sok német után még egy kis angollal is megdobom a napom...Biztos nem szokott lezsibbadni az agyam....
Itt pedig szeretném bemutatni a nap fotóját:

2010. október 19., kedd

Mauerpark.

Nem holmi exhibicionizmusból fakadóan biggyesztettem oda a Mauerpark végére azt a bizonyos pontot.Ez a hely tényleg egy fogalom.Minden vasárnap,időjárástól függetlenül,a bolhapiac mellett,egy "zöld" arénában karaoke bulit csapnak.De kik?A kérdés jogos,hiszen most vasárnap a szappanbuborékokat fújó 80-as bácsitól kezdve,a gitáros mucsácsoszon át,az alternatív bahiás "kislányig" mindenki szabadon mászkált és táncolt a színpadon az aktuális pácienssel együtt,aki bátorkodott megmutatni a hangját a népnek.Óriási zöld parkról beszélek,mely a keleti részen lelhető,meglehetősen a Fal tövében.A terület egyig dombjából pedig egy arénát alakítottak ki.
Zenészek mindenhol ,minden mennyiségben,műfajok meghatározhatatlanok,de kis mennyiségű alkohol után élvezhetőbb a muzsika..
Amennyiben kiáll az ember lánya karaokezni,egy szabály van:nincs szabály.Ha csak a magánhangzókat találtad el a szövegben,(hangjegyekről nem beszélünk.)de 10-es skálán 20-as erősségnyire vagy részeg,már biztos,hogy megtapsolnak és fütyülni fognak mennyire jó vagy.Ezek mellett esetleg még táncolsz is,teljes lesz a siker és őrjöngeni fognak érted.Ha jól énekelsz és már legalább hasonlít a ritmus,a tömeg reakcióját érzékelni fogod.Ugyanezt kapod,mikor szerelmes nótát igazán hamisan elmotyogsz-csak azt még megspékelik öngyújtós dőlőngéssel.De!Akkor fognak ezek a fent említett fura figurák körbetáncolni és igazán buborékot fújni,ha nagyon jól énekelsz,ráadásul valami populáris számot(I love rock 'n 'roll)és izgalmas összeállításban jelensz meg.(Megjegyzem a legextrémebb emberke,akit láttam egy 60 körüli férfi volt középkori latex lovagruhában,alul pedig zokniszandállal szédítette a tömeget.Este gondolom fétis parti volt a listán...)-ezt próbáljátok meg felülmúlni.
Nos,akkor adnék egy kis ízelítőt:







Oh igen,egy valamit elfelejtettem.Korosztály nincs.Újszülött kölkökkel támolyognak ki a friss tizen/huszon éves anyukák,apukák.A kicsit nagyobb korosztály pedig már szabadon táncol a szülőkkel a minimal technora.Izgalmas látvány.
Az utolsó előtti kép azokról a fiatalokról készült,akik sütemény sütéssel(nincs benne semmi "ajándék")-eladással megkeresik a heti zsebpénzüket.Vállalkozó szellemű és rászoruló diákok ezzel kereskednek,hiszen mi sem egyszerűbb egy almás lepényt összedobni vasárnap,majd jó pénzért elsózni.(1euro)
Én úgy gondolom ezt látnia kellene mindenkinek.Tessék idefáradni!!!!Megéri!

2010. október 16., szombat

Fogalmazásgátló

Elolvastam még egyszer az 1hónap és 11 nap című bejegyzésemet és meglepve tapasztaltam mennyire fáradt voltam,mikor azt írtam.Nehéz műfaj ez a blog.Papírra jobban megy.Így én kérek elnézést a helyesírási és a nyelvtani problémákért.Általában éjszaka írok és ez úgy érzem nehezített pálya.Ráadásul nem sok időt tudok rászentelni..
De! Legalább halvány képet kap mindenki arról,mi történik itt kint.

Lakáskulcs problémák

Kedves történet jutott eszembe,most,hogy a spanyolok szobájából felmásztam a sajátomba.Elfelejtettem említeni egy kellemes incidenst a lakáskulcsommal kapcsolatban.
Megérkezésem napján sok mindent a lelkemre kötött az SS tiszt kinézetű házmesterem-akinek mellesleg remek humora van-többek között azt is,hogy a mosókártyámat és a lakáskulcsomat ne nagyon hagyjam el,mert anyagilag csődbe juttat.Ez 150 és 15 eurót jelent.Nehezítésképpen pedig,az ajtót kívülről nem lehet kilinccsel kinyitni,semmilyen módon,még ha nem is zárjuk kulcsra.Három hétig sikerült is akadálymentesen közlekednem,gondoltam nem én leszek az a hülye,aki a szobájában felejti a kulcsot,pláne,hogy megelőzésképpen még kulcstartóval is elláttam ezt a kis ficakot.Tévedtem.Barátnőmmel kellemesen társalogtunk,majd kedves szomszédasszonyomhoz átkukkantottunk egy előre megbeszélt mentőakció gyanánt(ezt inkább hagyjuk miért),pontban fél tízkor.Barátosném egy laza mozdulattal az asztalomra dobta megérkezésekor a kulcsát.Itt volt a hiba.Automatikusan a kulcstartómentes kulcsot kaptam fel egy szál sortban, pólóban,egy üveg sörrel a kezemben,mezítláb és behajtottam az ajtómat,mikor átkopogtunk a szomszédhoz.Dina kissé erőszakosan,de sikerrel bezárta az ajtómat és azzal együtt kizárt minket,hiszen tudta,hogy van kulcsom.Én is azt hittem.Még akkor sem tűnt fel,hogy nem a kis retikül és Paris lógók vannak a kezemben.A zárba viszont határozottan  nem illett az eszköz.Szép és változatos magyar szavak hagyták el édes ajkamat,majd öt perccel később felmértem a tényeket.Elsőn lakom,nincs párkányom és résnyire van nyitva az ablakom,házmesterünk naponta kemény 6 órát dolgozik-tehát este 11-kor nem fog tudni rajtam segíteni.Másnap egyetem,nincs ruhám,sem tanszerem,valamint ötletem sincs kit lehet felhívni hirtelen,hogy cserélje le a záramat.(amiért nem keveset fizetnem is kellene)Ezek után kínomban a nevetést választottam megoldásként.Egyetlen pozitívumként a sör szolgált,habár az is még nyitás előtt állt.A sörnyitó természetesen bent lapult valamelyik fiókom alján és ráadásul a barátnőm sem rendelkezett vele hirtelen,otthon sem.A felkészületlen.A mentőakcióra sem volt szükség,így kissé frusztrált a szituáció,hogy véremmel fizettem aznap este.
Megoldás:
Kabátért felrohantam Dinához,majd gondoltam,ha mást nem,legalább a sörünket kinyittatom a népekkel,aztán majd Dinánál alszom egy jót összebújva és reggel megkeresem a házmestert.Úgy,hogy egyetemet kénytelen leszek kihagyni.A hangok a kinti grillteraszhoz vezettek,egy "kisebb" spanyol csoporthoz.A megjelenésemet kissé megmosolyogták,nem is értem miért...kabátban,mezítláb,mintha nem lenne alattam semmi,hajam széttúrva,nem éppen frissen mosott állapotában.A sör szisszenése már is jobb kedvre derített,majd elmeséltem nekik,mennyire ügyes voltam.Erre a srácok készségesen felajánlották segítségüket,5 percet kértek tőlem,míg visszaszaladnak a szobájukba a szerszámokért.Ha mesélnék nekem,én nem hinném el,hogy ezek után mi történt.Kevesebb,mint 10 perc alatt a három spanyol ezermester-vagy csak őskollégista-egy kés és egy műanyag lapocska(körülbelül 0,2mm vastagságú,extra hajlékony) segítségével kinyitották az ajtómat.Öröm volt nézni a technikájukat.Alig nevettem:)
                                                Spanyol gárda minimális százaléka
Most már legalább tudom kikhez kell fordulni,ha baj van.Mindenesetre figyelek azóta,hogy hol hagyom el ezt az átkot.Két nappal később a szomszédasszonyom játszotta el ugyanezt,bár ő délelőtt,tehát házmesterrel sikerült megoldani a problémát.

2010. október 14., csütörtök

1 hónap és 11 nap

Őrült gyorsan telnek a napok.Már 1 hónapja és 11 napja boldogít Berlin és viszont.Nem is tudom melyik végéről kezdjem a mesélést,hiszen annyira sűrű és intenzív életet élek itt(az otthonit megszorozva hárommal),hogy ma el sem megyek az International Erasmus bulira,mert már sok és holnap előadásom lesz .Ráadásul reggel.Tegnap bierkellereztünk volna,ha nem csak 7-11-ig lett volna nyitva(kollégiumi kocsma,szerdánként).Az utóbbi időben sűrűn látogattak minket a rendőrök.Azt mondjuk hozzátenném,hogy a kollégium előtti focipálya mögött egy gigantikus Polizei központ van és konkrétan átsétálnak hozzánk,majd suttogva megkérnek minket,hogy egy kicsit halkabban élvezzük az ittlétet.Kedvesek:)

Jelenleg  a kollégiumi "rezidenciámban" tartózkodom.A zene szól,mint mindig és éppen a tegnap összedobott kacsacombot és hagymás krumplit próbálom mikró nélkül felmelegíteni.(ezt a problémát még meg kellene oldanom,mert lassan tönkremennek az edényeim)Valljuk be,ez nem egy egyszerű feladat.Mondhatni mindennapos megpróbáltatás.Igyekszem kreatívan hozzáállni,de már-már esélytelen.Éljen a hideg-meleg étel.A magyar konyháért hálát adhatunk,nem mintha a német olyan rossz lenne,csak jólesik hazai ízeket élvezni a sok curry wurst után-amit megjegyzem nem is értem,hogy ki és miért találta ki.Wurstli(ezt sehogy nem lehet fordítani,de szerintem mindenki tudja mi az) curryvel és ketchuppal egy zsömlében.Esetleg egy kis káposztával megspékelve.Kísértetiesen hasonlít a hotdogra,nemde?Amiben viszont verhetetlenek berlini társaink,az a szendvics készítés.Akár hányszor a belvárosban,az aluljárókban(!!! )bolyongunk a metróhálózat dzsungelében,megcsapnak minket a finomabbnál finomabb illatok. és biztos,hogy valamire elcsábulunk.Ilyen gusztusosan tálalt gyorsételt nem láttam szerintem sehol Európában.(Meglátjuk majd Koppenhágában és Londonban mi vár :))

No,de összefoglalva ezt az időintervallumot:
-olyan egyetemre járok,amit álmomban nem gondoltam volna,fura,hogy ilyen körülmények között is lehet tanulni,én értékelem,a helyiek fel sem fogják:)
-ennyi apple gépet nem láttam még egy teremben
-tanulok kötni az oskolában,ami azért vicces,mert magyarul sem tudtam géppel,nemhogy németül
-20 darabból álló kollekciót kell tervezni,úgy hogy január végén divatbemutatónk lesz,kár,hogy még nem tudok varrni:D
-voltam fodrásznál és sikerült olyan frizurát készítenie,amit szerettem volna,nem értettük félre egymást,habár leizzadtam
-nem voltam ezalatt az idő alatt kétszer ugyanazon a helyen bulizni=>szerintem kevés a szórakozóhely....
-eltörtem a főnököm méregdrága,ornamentikus mintákkal díszített japán kését befőttnyitás közben,szerencsémre a  felém repülő csúcsát egy mátrixos mozdulattal sikerült kivédenem
-nagyon sok nyelven tudom már az egészségedre szócskát...persze alkohol nélkül tanultuk egymás nyelvét..
-értem már lassan a hollandokat és a belgákat,szerencsétlenségükre
-egy olyan helyre tévedtünk a kedves magyar lyányokkal,amit már le sem mertünk fotózni,a belépés egy csengő segítségével történt,turista nem volt bent,viszont annál több fura díszlet+egy turbános 80 év körüli táncoló-éneklő bácsa,csak úgy grátiszba,hogy boldogítsa a kocsmatöltelékeket
-a prostituáltak szépek és kedvesek,soha nem fáznak,bárkivel fotózkodnak és elbeszélgetnek,segítőkészek,még ha nem is leszel vendég
-street art minden mennyiségben,bármit,bárhol,bármikor láthatsz,soha sem lepődj meg(akkor tudják,hogy turista vagy)-a metrón rappelnek,gitároznak énekelnek(és nem hamisan!!),szobrokat tákolnak össze hulladékból az utcán vagy egy romos épületben,festenek,rajzolnak érdekes körülmények között,a legváratlanabb falakon olyan művészeti alkotásokat hoznak létre,amit papírra is nehéz lenne,nemhogy egy 10 emeletes panel teteje környékén,úgy,hogy körbe van zárva más épületek által
-bármit magadra veszel ruha gyanánt,senki nem fog furcsán nézni,nincs olyan összeállítás,ami ciki lenne
-ennyi tinianyát és várandós nőt életemben nem láttam és a párjuk is ott van  mellettük!
-jaj a spanyolok....azt hittem én vagyok a legnagyobb késő,tévedtem..
-szeretik a főztömet,de majdnem múltkor felrobbantottam megint egy tányért..gázon hagytam és alágyújtottam,a reflexeim még mindig jók









Nos ennyit mára.

2010. október 7., csütörtök

A csodakonyhám

(tejfölös bödönben  valóban tea van)



Kedves szomszédasszonyomnak küldeném szeretettel,aki általában az én ajtómon kapirgál a kulcsával