Fácsebúkon is említettem már,hogy az állapotom igen kínos.A -17 fok meg sem kottyant szervezetemnek két héttel ezelőtt,a kezeim és lábaim akarták csak felmondani a szolgálatot általában,míg a BVG buszjáratára vártam előszeretettel,(...rendszerint 20-40 perceket.De már fel sem tűnik,olyan természetes.Tudniillik a sofőrök itt nem állnak be előre a végállomásnál,hogy ne fagyjanak szét az utasok,hanem megvárják a pontos indulási időt és kávézgatnak vagy újságot olvasnak a meleg,felfűtött járművön,míg a nép kint az életéért könyörög-tessék kezet csókolni a magyar buszosoknak!)viszont a +9 teljes krachot idézett elő nálam.Végül is,jobban átgondolva a bacilusok/vírusok sem fognak -17 fokban előkecmeregni-kell a francnak ilyen időben "dolgozni"-és terjedni,szaporodni,pusztítani,leigázni a lakosságot.Nekik is van annyi sütnivalójuk.Inkább a +9 fokban,hiszen még is kellemesebb munkakörülmény.Így lettem áldozatuk én is.Ahogy felmelegedett a seggük,neki indultak megkeresni a szerencsétlen "mindjárt vizsgázom és iszonyú fontos lenne most bejárni órákra" diákokat.Ráadásul a szülői gondoskodást sem élvezhetem,amikor anyámhoz vagy apámhoz átcaplatok,hogy egy kicsit sajnáltassam és kiszolgáltassam magam.Mikor még otthon laktam,a szülői házban, kaptam teát,nagy takarót,vacsorát,gyógyszert-ha nagyon kellett-megmérték a hőmérsékletemet és láttam szemükben az aggodalmat.Szerencsés vagyok mindezért.
Mikor elköltöztem,volt rá példa,hogy megtapasztaltam,milyen is,amikor nincs 10 méteres körzetben senki,aki kedves szavakkal gyógyítana,lesné minden kívánságomat vagy csak szimplán megkérdezné,kérek-e teát.(Legfeljebb a kardfogú tigris nagyságú por gombolyagok,ők már akkorára nőttek,hogy biztos beszélni is tudnának)Arról nem is beszélve,hogy semmilyen orvosságom,lázmérőm nem volt,pedig a gyógyszertár pontosan alattam van.Szimplán ennyire szokott érdekelni egy megfázás vagy torok fájás.
Természetesen ennek az időnek is el kell jönnie,mikor az ember megtanul felelősséget vállalni saját magáért,tetteiért és tud gondoskodni magáról.Nem vagyok még teljesen önálló,közel sem,de betegségeim alkalmával azóta már ritkán járok haza.Nem akarom,hogy elkapják tőlem,ugyanis ez már teljesen törvényszerű nálunk.A munka miatt nekik sem tesz jót,ha dögrováson vannak.A családban általában én voltam a bázis,majd sorban dőltek ki a többiek.Lekopogom,ritkán volt velem baj.Igaz,minden második évben könyörögnek a manduláimért,de ennek ellenére általában csak nagy lázig és tüszős manduláig jutottam és ennél nagyobb betegségem soha sem volt.Az allergia témán kívül...jah meg a Baleseti Intézeten kívül...-de akkor kamasz voltam,rossz és tudtam,hogy erős csontjaim vannak és azt hittem bármit megtehetek,nem fáj:D
Tehát ,visszatérve,most már inkább csak telefonon megy a "jajj,te szegény,biztos nincs szükséged semmire?" ápolás,no meg azért bátor módon,félelmet nem ismerve,biztonság kedvéért átjön apa vagy anya rám nézni este és hoznak ételt vagy gyógyszert,mert úgy sem hiszik el,ha azt mondom van orvosságom és már nem is olyan vészes:)
Jelenleg erre nincs alkalmam,legfeljebb modern gyermek módjára skypeon tudom ecsetelni,hogy tízes skálán mennyire vagyok szarul,valamint a szomszédasszonyom segítségére számíthatok.A kis homeopátiás boszorkány(Eszter) mindig talál valami megoldást,de természetesen ez a barátnői segítség más jellegű gondoskodás.Ajtónyitáskor elég a fejéről leolvasni az adatokat,vonásokat,határozottan jó mércének számít és mellette még egy mondatban is meg szokta erősíteni-"hu,te nagyon szarul nézel ki,baj van?"-ez a nap mennyire nem az enyém.
Elláttak(Anikó) egy halom vitaminnal,kicsit átjöttek traccspartira,okítottak otthonról hozott praktikáikkal,majd nyugovóra tértek ők is.Maradtam egyedül a C-vitaminnal és mézzel.
Tudni kell rólam,hogy gyógyszer nyelés sportágában elég gyenge vagyok.Ez a rész -szerencsétlenségemre vagy nem- skippelve lett az életemből.Ritkán sikerül rövid időn belül(ergo első kortyra) megoldani ezt a problémát,így megelőzöm azt a remek kesernyés pillanatot és általában az "összetöröm és beveszem egy kanál mézzel" módszert alkalmazom.Igen ám,csak az összetöröm rész sem mindig jön be.(no meg a méz-mert nem tartok otthon mindig)Meglehetősen megküzdöttem a C-vitaminnal,legalább annyira,mint az ezres Augmentin Duoval-amihez egyszer legalább mindenkinek volt köze.Képzelhetjük,számomra milyen stresszes volt,mikor antibiotikum kezelésre ítéltettem és életemben először kipattintottam a gyógyszert csomagolásából....csak éppen akkora volt,mint a kisujjam.Azóta persze nem fog ki rajtam és fittyet hányva a beteg tájékoztatóra,összetöröm egy kisebb bárddal,majd 2 liter folyadékkal eltüntetem.Bár lehet egyszerűbb lenne felszívni:D
Persze vannak ezek a szétomlós pirulák(aszpirin,isztopirin...stb) akikkel nagyon jó viszonyban vagyok,mondhatnánk azt is,már-már jó barátok vagyunk,bár semmilyen fájdalmamat nem szokták enyhíteni,így nem sűrűn találkozunk.
Elég migrénes vagyok és hasas,így cataflam és advil ultra a tuti.Esetleg az algopirin-pálinka kombó.Szerencsémre a cataflam elég kicsi,viszont annál kínosabb,hogy egy időben már cukorkaként ettem,hozzászokott a szervezetem és nem hatott semmit.Szóval a mostani gyógyszeres dobozomban inkább csak advil van és neo citran(amit placeboként is vehetünk),amúgy meg teázom és alszom.
Hasi görcsökre,torok fájásra,megfázásra egyértelműen pálinka a megoldás.Elég egy feles,kialszom magam és semmi bajom nem lesz másnapra.Fertőtlenít,eret tágít.Megöl mindent,ami rosszat bent talál.Az erdélyiek nem véletlenül húzzák sokáig.Pedig ők minden étkezés előtt isznak egyet....
Tehát itt kincsnek és gyógyírnak számít,hiszen jó házit csak otthonról tudunk hozni,itt nem kapni.Ráadásul gyorsan fogy,mert a nyugati népekkel mindig megkóstoltatjuk,amit persze utólag megbánunk,hiszen nem tudják értékelni,az arckifejezésükből ítélve.... 1-2 üveg 5 lányra meg a sok-sok fős társaságra kevés.És itt hónapokról beszélünk...
Nem tudom mi lesz velem idősebb koromban,amikor külön kis pirula tartóm lesz és 10 különböző gyógyszerrel kell majd rombolni a májamat....reméljük még messze van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése