Megérkezésem napján sok mindent a lelkemre kötött az SS tiszt kinézetű házmesterem-akinek mellesleg remek humora van-többek között azt is,hogy a mosókártyámat és a lakáskulcsomat ne nagyon hagyjam el,mert anyagilag csődbe juttat.Ez 150 és 15 eurót jelent.Nehezítésképpen pedig,az ajtót kívülről nem lehet kilinccsel kinyitni,semmilyen módon,még ha nem is zárjuk kulcsra.Három hétig sikerült is akadálymentesen közlekednem,gondoltam nem én leszek az a hülye,aki a szobájában felejti a kulcsot,pláne,hogy megelőzésképpen még kulcstartóval is elláttam ezt a kis ficakot.Tévedtem.Barátnőmmel kellemesen társalogtunk,majd kedves szomszédasszonyomhoz átkukkantottunk egy előre megbeszélt mentőakció gyanánt(ezt inkább hagyjuk miért),pontban fél tízkor.Barátosném egy laza mozdulattal az asztalomra dobta megérkezésekor a kulcsát.Itt volt a hiba.Automatikusan a kulcstartómentes kulcsot kaptam fel egy szál sortban, pólóban,egy üveg sörrel a kezemben,mezítláb és behajtottam az ajtómat,mikor átkopogtunk a szomszédhoz.Dina kissé erőszakosan,de sikerrel bezárta az ajtómat és azzal együtt kizárt minket,hiszen tudta,hogy van kulcsom.Én is azt hittem.Még akkor sem tűnt fel,hogy nem a kis retikül és Paris lógók vannak a kezemben.A zárba viszont határozottan nem illett az eszköz.Szép és változatos magyar szavak hagyták el édes ajkamat,majd öt perccel később felmértem a tényeket.Elsőn lakom,nincs párkányom és résnyire van nyitva az ablakom,házmesterünk naponta kemény 6 órát dolgozik-tehát este 11-kor nem fog tudni rajtam segíteni.Másnap egyetem,nincs ruhám,sem tanszerem,valamint ötletem sincs kit lehet felhívni hirtelen,hogy cserélje le a záramat.(amiért nem keveset fizetnem is kellene)Ezek után kínomban a nevetést választottam megoldásként.Egyetlen pozitívumként a sör szolgált,habár az is még nyitás előtt állt.A sörnyitó természetesen bent lapult valamelyik fiókom alján és ráadásul a barátnőm sem rendelkezett vele hirtelen,otthon sem.A felkészületlen.A mentőakcióra sem volt szükség,így kissé frusztrált a szituáció,hogy véremmel fizettem aznap este.
Megoldás:
Kabátért felrohantam Dinához,majd gondoltam,ha mást nem,legalább a sörünket kinyittatom a népekkel,aztán majd Dinánál alszom egy jót összebújva és reggel megkeresem a házmestert.Úgy,hogy egyetemet kénytelen leszek kihagyni.A hangok a kinti grillteraszhoz vezettek,egy "kisebb" spanyol csoporthoz.A megjelenésemet kissé megmosolyogták,nem is értem miért...kabátban,mezítláb,mintha nem lenne alattam semmi,hajam széttúrva,nem éppen frissen mosott állapotában.A sör szisszenése már is jobb kedvre derített,majd elmeséltem nekik,mennyire ügyes voltam.Erre a srácok készségesen felajánlották segítségüket,5 percet kértek tőlem,míg visszaszaladnak a szobájukba a szerszámokért.Ha mesélnék nekem,én nem hinném el,hogy ezek után mi történt.Kevesebb,mint 10 perc alatt a három spanyol ezermester-vagy csak őskollégista-egy kés és egy műanyag lapocska(körülbelül 0,2mm vastagságú,extra hajlékony) segítségével kinyitották az ajtómat.Öröm volt nézni a technikájukat.Alig nevettem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése